A kórház területének története
Budapest, Lehel utca 59.
Nézzük a kezdeteket: a Nyírő Gyula Kórház helye - földtörténeti szempontból - az Ős Duna medre. A kórház talaja részben agyagos, kavicsos, tőzeges, lápos, részben futóhomokos, buckás jellegű. Eredetileg a mainál kétszer nagyobb területen elhelyezkedő kórintézet már a XIX. század közepén is létezett. Később délen és keleten, ill a nyugatra eső utak kialakítása (aluljáró építés) területét csökkentette, majd északon római katolikus templom, a kerületi önkormányzat polgármesteri hivatala, kertjében a szakorvosi rendelő intézet került felépítésre. Északi része a mai Országbíró utcáig tartott, ahol altiszti lakások, tűzoltószertár, terménytároló és kocsiszín volt.
A területről a legkorábbi feljegyzés Flavius Valentiniánus, I. Valentiniánus római császár (élt 321-375, mint uralkodó 364-375 között) 374-375-ös években lezajlott quadok elleni megtorló hadjáratának idejére tehető. Ekkor a római császár, jóspapja ajánlására, a támadás időpontját a hirtelen megváltozni várt szélirány miatt módosította, s így a szabályos csatarendbe álló quad harcosok szemébe fújó - igen ritka - déli szél finom homokot szórt az mely a csatát döntően befolyásolta, és a rómaiak fölényes győzelmét hozta.
Előzmény: Gabinius quad uralkodó és kíséretének Hadriánus palotájában megtartott díszlakomája után Marcellinus, római felsőpannónia parancsnoki utasítására, a vendégeket levágta, amit a rómaiak is „túlkapásnak” és indokolatlannak tartottak császári körökben. 374 nyarán a quadok átkeltek a Dunán és hatalmas pusztítást tettek életben és javakban... Gabinius palotájának maradványait a mai Alsó-Gödön néhány éve találták meg, melyet visszatemettek, ugyan úgy, ahogy Hadriánus palotájának a romjait is a Hajógyári szigeten.
A tőzeges, mocsaras, lápos, magas vízállású terület kiterjedtségére, és - máig kimutatható - jelenlétére utal a mongolok Sej bán által vezetett tatár csapatának, 1241. március 17-én Ugolin kalocsai érsekkel való ütközetének eredménye. A mocsárba szorított magyar erők mozgásképessége leszűkült, ezért döntő vereséget szenvedtek. Az érsek és kísérete megmenekült ugyan, de a veszteség jelentős volt. A mai kórháztól 650 méterre lévő BÚR (Budapest - Újpest - Rákospalota) villamos vonal építésekor a területen koponyahegyre és csonthalomra találtak.
A dolog természete szerint a csatamező a győzteseké volt, akik azt rendszerint szisztematikusan „feldolgozták”: a halottakon csak a gyolcsingeiket hagyták, fejüket a törzsüktől elválasztották, hogy az orrukat levágva és összegyűjtve számoljanak be győzelmük arányáról vezetőiknek.
A XIV. század elején a mai Szegedi út és a Szent László út között lévő Szentlászló jobbágyfalut templomával az Óbudai Káptalannak adta uralkodásának nehéz kezdeti éveiben I. Károly Róbert (1307-1342 között uralkodott) Anjou királyunk.
I. Lajos (1342-1382) közkeletű nevén Nagy Lajos király ezt a környéket a Szent László által alapított Mogyoródi Apátság birtokába adja.
1541-ben I. Ferdinánd katonái elé a kor legnagyobb hadserege élén Budának várába behívott
II. Szulejmán török császár hadai Szentlászló jobbágyfalut és környékét kifosztja, felgyújtja és
lerombolja, köveit széthordják, a környéket a török kaszálónak használja.
1686-ban az őszi budavári sikeres visszavívás után (szeptember 2.) Szentlászló pusztának említett helyet (Nyírpalotát - a mai Újpalota elődtelepülését - már meghagyták épen az ostrom előtt a törökök, mert az már messze esett a budai vártól.)
1695. szeptember 26-án került sor az új hatalom általi határok, dűlők kijelölésére, a telekkönyvezés megkezdésére, melynek eredményeként a Kerepesi úttól északra „felé menő” birtok, kiváltságlevél felmutatójának hiányában - korábban az egyházi levéltárak megsemmisültek - egységesen Pest város tulajdonába került, melyen egy majorság sem maradt fenn.
1703-ban már a Szentlászló majort, I. Lipót császár és király kiváltságlevelében Pest városának adományozta.
1717-el vette kezdetét a dűlők felparcellázása és kiosztása. Ekkor gyalogutakkal elválasztott rétek, legelők, kertek, erdők, szőlők, szántók stb. alakultak ki, a Rákos-árok és a pesti városfal között.
A XVIII. században a mocsarat - csatornával az árkokba lecsapolták.
Hóolvadásnál ill. felhőszakadás után a területen állt a víz. A kórháznál az ún. Csíkos-árok volt, melynek a vize a Városligeti tóból a mai Róbert Károly körúton át a Béke utca vonalának közepén elterülő hatalmas Csíkos tóba jutott, ahol hőforrásos melegvizes, iszapos környék volt. Ennek vize, a leírások szerint, télen sem fagyott be, és a legnagyobb télben is zöldelltek partján a növények. A víz a mai Fáy utca vonalában a Teve utcánál, az Ördög malom előtt került a Rákos patakba és a Duna folyamba.
A hely az itt megszámlálhatatlan számban előfordult réti, vágó-, törpe-, kövi, (Noemacheilus Barbatu-lus) csíkhalról kapta elnevezését, melyek 10-12 cm hosszúságú, erősen szálkás védett halfajaink.
A jobbágyság szőlő venyigékből, gallyakból összeállított vityillókban, gunyhóikban e kellemes helyen - ingyen - kúrálták magukat, közben a halakat békésen eszegetve élték életüket. A kórház közepén 1929-30-ban végzett építési munkálatok során hőforrásra találtak, melyet 1931-ben lefojtottak.
II. József (1780-90 között uralkodott) 1781-ben kiadott türelmi rendelete után, amely az egyházi szervezeteket feloszlatta, a Páli Szent Vince Irgalmasrendi Szeretet Leányai Társulat fogadalmas nővérei ingyen vállalták el a betegek ápolását, gondozását hazánkban is.
Több mint 225 éve Vízgyógyintézet alakult a spontán módon állapotjavulók vízgyógyhelyi tapasztalatai után.
Az 1838-as jeges árvíz után az olcsó telkekből többet vásárolt meg 1839-ben dr. Pólya József (1802. január 1., Nagyszécsény, Bars vm. - 1873. június 10., Pest) tekintetes tudós orvosdoktor, a kor jeles elmeorvosa, tanára, ki mezőgazdász, kertész-pomológus (fásszárú növények és cserjék, gyümölcsfák nemesítője,) grafikus, illusztrátor, nyelvész, a magyar orvosi műnyelv egyik megalkotója, Pest város phyzicusa - főorvosa, címzetes, majd rendes tagja az MTA-nak. 1848-ban az Országos Koleraügyi Választmány tagja, kolerakórházi igazgató Pesten, a polgári Rókus Kórház másodorvosa, az Országos Egészségügyi Tanács tagja, az Orvosegylet tagja, Pest város képviselője, a Pest-város Phyzikátus és a Rókus Kórház Igazgatóságának egyesítője, és nem utolsó sorban Magyarország első és egyetlen önálló, tehát nem kórházzal összekapcsolt tébolyda - privát elmekórintézet - megalapítója 1840. március 18-án Napföldön, a Városerdőnél, a mai Angyalföldön, e helyen.